Ez kihívás volt számomra. Megigazítottam festett vörös lobboncomat, s határozott léptekkel indultam a piros-füstös fényben úszó pult felé. Nem is én lennék, hisz.. Mikor már majdnem ott voltam megbotlottam, egyensúlyom elmenekült, kezeim a pult szélébe kapaszkodtak.
A srác nevetni kezdett. Jó ízűen kacagott bénázásomon. Én pedig durcásan ültem fel a vele szemben lévő bárszékre. (Persze most már figyeltem, s szorosan magamnál tartottam egyensúlyom.)
-Ne haragudj.-nézett rám őszinte fél mosollyal. Megvontam vállam, majd zavartan rá emeltem tekintetem.-Látom megbántottalak..Mit szólnál, egy kiengesztelő italhoz?-kacsintott. Kezébe vett egy poharat, letette elém, majd elkezdte elkészíteni.-Tessék.-szúrt bele egy fekete szívószálat.-Csak neked.-mosolygott majd pont mellkasom elé tolta.
-Köszönöm!-mosolyogtam, majd belekortyoltam. Elképesztő izé volt. Úgy éreztem rögtön innom kell még, még, még.-Ez.. Nagyon finom!-dicsértem meg.
-Nincs az ital lapon.. Ez a koktél különleges.. Mint te!-kacsintott megint,és állát kezére támasztva hajolt közelebb hozzám. Én is ezt tettem.-El árulod a neved?-kérte gyerekes csíntalansággal szemeiben. Bólintottam, hátra dőltem, s egy újabb kortyot ittam a tökéletes koktélból.
-Helena.-szólaltam meg végül.-És te..?-próbáltam kitalálni nevét.
-Isaac! Dolgozz ne csajozz!-kiáltott ki egy kopaszodó kövér férfi.
-Ó..Örvendtem Isaac, de azt hiszem nekem most mennem kell! Később.. Találkozunk!-kacsintottam, majd óvatosan, kezemben a koktélommal leereszkedtem a bárszékről, és újra apámék fel vettem az irányt.
-Hát haver..-kezdett volna bele Liam mondandójába, mikor megálltam asztaluk előtt.-Szia Helena.-mosolyodott el, majd beljebb csúszott, hogy én is elférjek.
-Mizu?-nézett rám nagy szemekkel Niall.-Mi ez?-vette ki kezemből. Én csak nagy hitetlenkedő szemekkel pillantottam rá.
-Koktél!-vettem el tőle, majd belekortyoltam.-Nagyon finom.-mosolyogtam rá, majd elmeséltem neki hogy hogyan is kaptam én ezt.
-Ó.-nevetett fel.-Isaactől? Harry!-szólt oda a fürtösnek.-Isaac befűzte Helenát.
-Álj.. Honnan ismeritek ti őt?-értetlenkedtem.
-Ó.. a Jóképű Pultos srác, az unokaöcsém..-mosolygott rám Harry. Megforgattam szemeimet, meg inkább hátra dőltem, s magamban szitkozódtam. Hát persze! ,,Ismerősöké a hely"-jutott hirtelen eszembe Zayn, akarom mondani apa egyik mondata. Miért nem vettem le ebből?-Ki a helyesebb, én vagy ő?-kérdezte a Fürtös miközben helyet cserélt Liammal. Nem válaszoltam csak ideges pillantást vetettem rá.
-Nem gondolhatod komolyan Harry..-hangsúlyoztam ki nevét.-Hogy majd pont neked.. annak az embernek akit pár órája ismerek, és az apám barátja.. Na majd pont neked mondom el ezt. Nem.. Nem fogom!-csaptam le a koktélos poharam az asztalra.
-Ne hisztizz!-szólt rám Louis. Kérdőn, és hitetlenkedve pillantottam kék szemibe. Megrázta fejét és inkább vissza fordult Zayn felé. Elképedve meredtem a társaságra. Hogyan kerültem én a sok sznob közé? Megráztam fejem, elhagytam az asztalunkat. Visszalépkedtem a pulthoz.
-Helena!-szólt oda távolabbról Isaac. Felé fordítottam fejem.-20 perc és végzek!-kacsintott. Bólintottam, majd apámhoz vettem az irányt. Nem érdekel, hogy, vagy miért, de a ma estét Isaac-el akarom tölteni.
-Zayn.-álltam meg mögötte. Összerezzent majd hátra fordult.
-Igen Helena?-mosolygott rám, viszont mosolya mögött látszott, én vagyok az utolsó személy a földön akivel társalogni szeretne. Arcomon, egy tized másodpercre átfutott egy szánalmas fintor, majd visszavettem magamból és nem löktem a fejéhez undorító szitkokat.
-Elszeretnék menni. Nem érzem jól magam, öm.. szédülök!-támasztottam meg magam a székén. Hirtelen nagyon ideges lett.
-Haza viszlek!-mondta, s elkezdett felállni.
-Nem szükséges!-szólalt meg valaki mögülem. Nem néztem hátra, már tudtam, Isaac az.-Szívesen megteszem!-mosolygott.-Szia Harry!-köszönt vissza unokabátyának.
-Tényleg haza vinnéd?-csillant fel apám szeme. Ilyen gyorsan lepasszol? Isaac nevetve bólintott, majd kezét derekamra téve, "segített kitámolyogni". Amint ki értünk el elengedett.
-Nagyon rosszul vagy?-mosolygott rám szarkasztikusan.
-Igen.. Haldoklom!-nyújtottam ki nyelvem.-Menjünk innen!-váltottam komoly hangnemre. Bólintott,s a kocsija felé irányított.
Kinyitotta előttem az ajtót, beültem, s ő is ezt tette.
-Szeretnél enni valamit?-kérdezte. Bólintottam, majd rögtön a rádiót kezdtem figyelni. De itt nem volt semmi érdekes. Pár percen belül megérkeztünk egy kicsi, de takaros étterembe. Isaac kiszállt, át sétált az én oldalamra, kinyitotta az ajtót, majd besétáltunk.
-Jó estét!-jött oda hozzánk egy pincér miután leültünk.-Az étlapot itt találják,-mutatott az asztal közepén elhelyezkedő fekete bőrmappára.-Addig is míg nem választanak, hozhatok valamit inni esetleg?-mosolygott kedvesen, mi pedig rendeltünk, két kólát. Mára elég volt az alkoholból.
-Tengergyümölcsei..-mondta, szinte nyáladzva Isaac. Elmosolyodtam rajta, majd én inkább egy Görög salátát rendeltem. A pincér bólintott majd elment.
-Görög saláta?-mosolygott rám.
-Igen. Nagyon finom.-mondtam magyarázat képpen.
-Mesélj magadról.-kérlelt. Hirtelen nagyon sebezhetőnek éreztem magam ettől a kérdéstől. Idegesen hátradőltem, kezeimet összefontam magam előtt.
-Mit szeretnél tudni?-kérdeztem feszülten.
-Miért voltál srácokkal?-csillant fel szeme. Első kérdése telibe talált.
-Hosszú.-néztem el mellette.
-Időnk mint a tenger.-mosolygott, majd hátra dől, hogy a pincér letehesse elé a tányért, majd elém is.
-Hát..-kezdtem el.-Anyámmal éltem, azt sem tudtam ki az apám. Aztán anyám most meghalt. És kiderült hogy..-itt el akadtam. Hisz, arról szeretnék beszélni hogy ki az apám, de még én sem fogtam fel.-Hogy Zayn az apám..-mondtam ki végül. Szemei meglepettségről árulkodtak, de tartotta magát én nem kérdezett vissza hogy Jól hallotta-e?
-Így már világos.-mosolygott.-Egyél!-mondta nevetve és felém tolta a tányéromat. Bólintottam, majd enni kezdtem.
-Mizu?-nézett rám nagy szemekkel Niall.-Mi ez?-vette ki kezemből. Én csak nagy hitetlenkedő szemekkel pillantottam rá.
-Koktél!-vettem el tőle, majd belekortyoltam.-Nagyon finom.-mosolyogtam rá, majd elmeséltem neki hogy hogyan is kaptam én ezt.
-Ó.-nevetett fel.-Isaactől? Harry!-szólt oda a fürtösnek.-Isaac befűzte Helenát.
-Álj.. Honnan ismeritek ti őt?-értetlenkedtem.
-Ó.. a Jóképű Pultos srác, az unokaöcsém..-mosolygott rám Harry. Megforgattam szemeimet, meg inkább hátra dőltem, s magamban szitkozódtam. Hát persze! ,,Ismerősöké a hely"-jutott hirtelen eszembe Zayn, akarom mondani apa egyik mondata. Miért nem vettem le ebből?-Ki a helyesebb, én vagy ő?-kérdezte a Fürtös miközben helyet cserélt Liammal. Nem válaszoltam csak ideges pillantást vetettem rá.
-Nem gondolhatod komolyan Harry..-hangsúlyoztam ki nevét.-Hogy majd pont neked.. annak az embernek akit pár órája ismerek, és az apám barátja.. Na majd pont neked mondom el ezt. Nem.. Nem fogom!-csaptam le a koktélos poharam az asztalra.
-Ne hisztizz!-szólt rám Louis. Kérdőn, és hitetlenkedve pillantottam kék szemibe. Megrázta fejét és inkább vissza fordult Zayn felé. Elképedve meredtem a társaságra. Hogyan kerültem én a sok sznob közé? Megráztam fejem, elhagytam az asztalunkat. Visszalépkedtem a pulthoz.
-Helena!-szólt oda távolabbról Isaac. Felé fordítottam fejem.-20 perc és végzek!-kacsintott. Bólintottam, majd apámhoz vettem az irányt. Nem érdekel, hogy, vagy miért, de a ma estét Isaac-el akarom tölteni.
-Zayn.-álltam meg mögötte. Összerezzent majd hátra fordult.
-Igen Helena?-mosolygott rám, viszont mosolya mögött látszott, én vagyok az utolsó személy a földön akivel társalogni szeretne. Arcomon, egy tized másodpercre átfutott egy szánalmas fintor, majd visszavettem magamból és nem löktem a fejéhez undorító szitkokat.
-Elszeretnék menni. Nem érzem jól magam, öm.. szédülök!-támasztottam meg magam a székén. Hirtelen nagyon ideges lett.
-Haza viszlek!-mondta, s elkezdett felállni.
-Nem szükséges!-szólalt meg valaki mögülem. Nem néztem hátra, már tudtam, Isaac az.-Szívesen megteszem!-mosolygott.-Szia Harry!-köszönt vissza unokabátyának.
-Tényleg haza vinnéd?-csillant fel apám szeme. Ilyen gyorsan lepasszol? Isaac nevetve bólintott, majd kezét derekamra téve, "segített kitámolyogni". Amint ki értünk el elengedett.
-Nagyon rosszul vagy?-mosolygott rám szarkasztikusan.
-Igen.. Haldoklom!-nyújtottam ki nyelvem.-Menjünk innen!-váltottam komoly hangnemre. Bólintott,s a kocsija felé irányított.
-Szeretnél enni valamit?-kérdezte. Bólintottam, majd rögtön a rádiót kezdtem figyelni. De itt nem volt semmi érdekes. Pár percen belül megérkeztünk egy kicsi, de takaros étterembe. Isaac kiszállt, át sétált az én oldalamra, kinyitotta az ajtót, majd besétáltunk.
-Jó estét!-jött oda hozzánk egy pincér miután leültünk.-Az étlapot itt találják,-mutatott az asztal közepén elhelyezkedő fekete bőrmappára.-Addig is míg nem választanak, hozhatok valamit inni esetleg?-mosolygott kedvesen, mi pedig rendeltünk, két kólát. Mára elég volt az alkoholból.
-Tengergyümölcsei..-mondta, szinte nyáladzva Isaac. Elmosolyodtam rajta, majd én inkább egy Görög salátát rendeltem. A pincér bólintott majd elment.
-Görög saláta?-mosolygott rám.
-Igen. Nagyon finom.-mondtam magyarázat képpen.
-Mesélj magadról.-kérlelt. Hirtelen nagyon sebezhetőnek éreztem magam ettől a kérdéstől. Idegesen hátradőltem, kezeimet összefontam magam előtt.
-Mit szeretnél tudni?-kérdeztem feszülten.
-Miért voltál srácokkal?-csillant fel szeme. Első kérdése telibe talált.
-Hosszú.-néztem el mellette.
-Időnk mint a tenger.-mosolygott, majd hátra dől, hogy a pincér letehesse elé a tányért, majd elém is.
-Hát..-kezdtem el.-Anyámmal éltem, azt sem tudtam ki az apám. Aztán anyám most meghalt. És kiderült hogy..-itt el akadtam. Hisz, arról szeretnék beszélni hogy ki az apám, de még én sem fogtam fel.-Hogy Zayn az apám..-mondtam ki végül. Szemei meglepettségről árulkodtak, de tartotta magát én nem kérdezett vissza hogy Jól hallotta-e?
-Így már világos.-mosolygott.-Egyél!-mondta nevetve és felém tolta a tányéromat. Bólintottam, majd enni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése