2. A mindenféle búcsúk estéje..

Eljött az idő.. Lassan baktattam le az intézet portájára, a macskámért.
-Helena?-jött utánam egy nő. Bólintottam, majd a személyimet felmutatva levettem az asztalon lévő állathordozót.-Meg érkezett az apád.
-Remek..-suttogtam, majd a nő után indultam. Az igazgatóhoz vezetett.
-Mr. Malik, a lánya.-engedett előre. Az asztal előtt állt egy fekete hajú, bőrdzsekis... férfi. Zayn Malik. Az 5 éve feloszlott One Direction egyik szép fiúja.
-Heló.-intettem, majd a táskáimmal, s macskámmal kezemben be sasszéztam a kis ajtón.
-Szia.-mosolygott kedvesen, de mégis meglepődve. 16 év után megtudta hogy jéé! Van egy lánya.-Izé. a nevem Zayn Malik.. -nyújtotta felém egyik kezét.
-Helena.-fogadtam gesztusát, távolság tartó..-temettem el magamban új tulajdonságát. Végül lassan az egyik székbe ereszkedtem.
1 órával később már a kocsiban ültünk.
-És.. Hogy hogy hozzám kerültél?-törte meg a több perces csendet.-Amanda szülei?
-Tudod..-kezdtem ridegen- Attól, mert a vég rendeletben az áll, hogy anyám azért küld hozzád, mert szeretné hogy megismerkedjünk és azt akarja hogy mindig emlékeztesse rá valami.. Ez még nem igaz. Anyám szülei faszfejek..
-Hogy beszélsz?-csattant fel. Megvontam a vállam majd folytattam.
-Sosem szerettek, mert tönkre tettem az egy szem lányuk életet.
-Helena.-hüledezett.
-Elnézést.-mondtam egy csepp megbánás nélkül. Elképedve motyogott valamit, majd tovább hajtott.. Végül megérkeztünk. Egy nagy fehér kertes ház.. Szó nélkül pattantam ki, majd kezembe véve az állathordozót, és az egyik utazó táskámat befelé indultam.-Ha nem készítem ki őket elsőnek, később mindent engednek majd..-mosolyogtam..
-Menj csak be.-jött utánam Zayn. Szabad kezemmel lenyomtam a kilincset, s egy hatalmas nappali tárult elém. Minden fehér és barna. Ízléses ülőgarnitúra, előtte egy hatalmas TV. Könyves polcok, tele mindenféle könyvekkel.. A falakon képek. Róla, A bandáról, és egy szőke hajú nőről.
-Sziasztok!-jött elő egy szobából a nő.-Perrie vagyok!-mosolygott kedvesen majd megölelt.
-Helena-mondtam, majd kérdőn Zaynhez fordultam.
-Helena ő itt Perrie.. a menyasszonyom.
-Mid?-nevettem el magam.
-Menyasszonya, 5 nap múlva összehátasodunk!-nyomott puszit a szőkeség apám arcára.
-Hát.. Jól ide csöppentem..-suttogtam, majd a kínos csend elkerülése végett kivettem Mancsot ( a macskámat) hordozójából.
-Nézd.. Mi nem nagyon tudtunk felkészülni az érkezésedre..-magyarázkodott Zayn-Ezért így random ezt a szobát tudtuk előkészíteni.-nyitott be egy fehér ajtós szobába. Bent citromsárga barna, és narancs színek uralkodtak. Nem az én stílusom.
-Remek lesz..-tettem le egy kör fotelbe macskámat.
-Öm..Ő bent lesz?-kérdezte félénken Perrie.
-Hát remélem!-néztem rá. Bólintott majd a lány búcsújára hivatkozva elslisszant készülődni.
-Neked nem ma lesz az utolsó partid?-fordultam az ajtóban ácsorgó Zaynhez.
-De..Viszont.. Nem tudom hova.. Öm...Tegyelek.-felelte zavartan. Ez az ember az apám? Egy értelmes kerek mondatot nem nyögött még ki..
-Basszus.. Nem tudom fel tűnt-e..Apa!-hangsúlyoztam ki az utolsó szót,-De el leszek..-mondtam, majd a ruháimat ölembe véve bedobtam az üresen árválkodó szekrénybe.
-Hát..Gondolom. De a házat meg mutatnám.-tette kezét vállamra..
30 perc múlva már minden zegzugot kiismertem. Meglehetősen egyszerű lakás. Semmi labirintus érzés. Csak a falak, és egyenes folyosók. A régi házunk tele volt ki rejtekhelyekkel. Sok dísszel, lommal. Imádtam.. Hozzá kelessz szokni ehhez..
-Tehát. Ja. Ez a házunk.
-Látom..-mondtam már kissé ingerülten Alig pár órája vagyok összezárva ezzel az emberrel de már az idegeimen táncol..-Te nem mész készülődni?-próbáltam lerázni. Egyedül akartam maradni, a gondolatokkal, és Manccsal.
-De..-indult ki.-Viszont, te jössz velem? Vagy Perrie-vel?
-Veled megyek..-mondtam határozottan. Nem láttam esélyét hogy itthon hagyna.-Át öltözöm..-adtam tudtára, mehet..
-Rendben.. Én felhívom a srácokat.-suttogta, majd maga elé bámulva kisietett szobámból. Szomorúan kezdtem el pakolászni. Egy vad idegen emberhez költöztem, és ma még a legénybúcsújára is el kell vinnie.
*Zayn szemszöge*
Ez a lány.. Nem lehet az én lányom. Olyan szomorú, elvont, kedvetlen...
-Perrie! Szivem!-léptem be szobánkba.-Oh.. már kész is vagy? Hát.. Én viszem magammal Helenát.
-Rendben.. és Zayn!-fordult vissza az ajtóból-Sok sikert.. Szimpi a csaj, csak kicsit depis, hisz meghalt az anyja..-mosolygott, majd tűsarkújában kitipegett. Igaza lehet..
*Helena szemszöge*
Idegesen kapkodtam magamra a legelegánsabb ruhámat. Mi a francért megyek én is?  A fájdalmasan magas cipőmben siettem konyhánkba, s egy tálkát kutatva, adtam kaját Mancsnak. Csengettek.
-Helena! Ki nyitnád?-kiáltott ki Zayn. Persze.. Agrh.. Az ajtóhoz sétáltam majd a kukucskálón kinézve, pár barna fürtöt pillantottam meg...

1.rész. A mindent megváltoztató boríték...

Sziasztok! :)) Először is fontosnak érzem kiemelni azt hogy ezt a blogot ketten,a barátnőmmel írjuk..:)) Másodszor nagyon szépen köszönjük a feliratkozókat,remélem sikerül titeket kíváncsivá varázsolnom..:3 Nem muszáj,de azért pár megjegyzésnek is nagyon örülnénk,szóval ha lehet anélkül ne menjetek el.:)) Jó olvasást! xx Írok. 

*Zayn szemszöge* 

Félve,de mégis önbizalommal eltelve nyitottam ki a gyámügytől kapott levelet. Amikor megláttam hogy a nevemre szól,minden kétségem elszállt hogy talán csak félredobták,és nem is nekem címezték...A borítékkal a kezemben lassan,de mégis határozottan kezdtem el a házba sétálni,miközben a szemeimmel egy másik papírt pillantottam meg a borítékban. Teljesen összezavarodtam...Kínomban leültem a nappaliban található kanapéra,és a második lapot kezdtem tüzetesen olvasni. Szokásom,hogy a leveleket mindig a végéről kezdem,így leghamarabb azzal a névvel találom szemben magam akitől kaptam az adott levelet...Ám most a név,szíven szúrt..Amanda..Te jó ég! Fejemet még jobban a papírba temettem,és immár a tetejétől olvastam. Legelső mondatban ez állt: "Amanda Spick végrendelete". A hevesen verő szívem összeszorult. 
"Drága Szerelmem" 

Tudom,most fájó szívvel olvasod ezeket a sorokat,és eszedbe jutnak azok az emlékek amiken ketten,kéz a kézben mentünk át. Kérlek,olvasd el végig a levelemet,és gondolj arra hogy amikor ezeket a mondatokat olvasod,én már oda fentről szemlélem a világot. Emlékszem,mindig is vonzónak,és egy rendkívül intelligens srácnak gondoltalak. Amikor a vonzalom kölcsönös lett,úgy éreztem hogy megtaláltam a páromat,pedig csak 16 évesek voltunk..fiatalok,fiatalok és ostobák,akik egy üres szoba kellős közepén szeretkeztek...A búcsúzás soha nem tartozott a "Megoldom" kategóriámba...így volt ez akkor is amikor szó nélkül elhagytalak...a pletykákból visszahallva,nem,nem volt más rajtad kívül..nem csaltalak meg,és nem is szerettem ki belőled...szimplán nem akartam tönkre tenni az életed..de most,hogy az utolsó levelemet írom,szeretném ha megtudnád a tényleges okát a menekülésemnek...Biztosan emlékszel,amikor egy esős napon,bőrig ázva rontottunk be a szüleid házába..ahol csak mi ketten voltunk...elvilegben...mert mint később megtudtam reggelre már hárman voltunk...Zayn,azon az estén,amikor először feküdtük le,teherbe ejtettél..Szégyelltem bevallani magamnak is,a szüleimnek is,de legfőképpen neked. Pontosan tudtam mennyire fontos neked a karriered,a jövőd..amibe 16 évesen egy kisbaba nem fért volna bele...Ezért a kislányunkkal a hasamban elköltöztem...olyan messzire,ahol se te,se más nem talált rám...Helena-nak kereszteltem a lányunkat...Most,hogy kiderült már csak napjaim vannak hátra a betegségem miatt,szeretném ha Hel-t Te nevelnéd fel! Nem voltunk soha másra szorulva,de nem szeretném 16 évesen intézetbe adni...égi csapás lenne neki is,és én sem tudnék nyugodt szívvel eltávozni. A továbbiakban csak annyit kérek,hogy viseld gondját a lányunknak,és szeresd lányod ként,hisz te vagy az apja! Tudom,sok neked ez így..sok amit leírtam,és most kételkedve fogod a fejed..de a hír igaz,hogy meggyőződjek még egy DNS tesztet is készítettem,amit a gyámügynél tudsz majd megkeresni...Immáron szeretném elmondani hogy még most is,évekkel később is,tiszta szívemből szeretlek,és sajnálom hogy ennyi csalódást okoztam neked,de kérlek,nagyon kérlek,hogy szeresd úgy Hel-t mint ahogyan engem szerettél...Nem egy kényes lány,tudja mi a dolga,értelmes,de olykor makacs...Azt hiszem...az Apjára ütött!" 

Amanda. 

Prológus

Felhős márciusi délután volt. A két fiatal szeretetteljesen pillantott egymásra, majd belekezdtek.. Belekezdtek életük első szeretkezésébe egymással. Vad, szenvedélyes 2 órát töltöttek együtt, majd a lány haza ment, s soha többet nem találkoztak. Ekkor a fiatalok, még nem is gondoltak arra, 9 hónap múlva meglepetés érkezik..
***
16 évvel később...
-5 nap múlva itt az esküvőnk!-örvendezett Perrie.
-Bizony!-csókolta meg jegyese, majd felbontotta a kezében lévő borítékot...