1.rész. A mindent megváltoztató boríték...

Sziasztok! :)) Először is fontosnak érzem kiemelni azt hogy ezt a blogot ketten,a barátnőmmel írjuk..:)) Másodszor nagyon szépen köszönjük a feliratkozókat,remélem sikerül titeket kíváncsivá varázsolnom..:3 Nem muszáj,de azért pár megjegyzésnek is nagyon örülnénk,szóval ha lehet anélkül ne menjetek el.:)) Jó olvasást! xx Írok. 

*Zayn szemszöge* 

Félve,de mégis önbizalommal eltelve nyitottam ki a gyámügytől kapott levelet. Amikor megláttam hogy a nevemre szól,minden kétségem elszállt hogy talán csak félredobták,és nem is nekem címezték...A borítékkal a kezemben lassan,de mégis határozottan kezdtem el a házba sétálni,miközben a szemeimmel egy másik papírt pillantottam meg a borítékban. Teljesen összezavarodtam...Kínomban leültem a nappaliban található kanapéra,és a második lapot kezdtem tüzetesen olvasni. Szokásom,hogy a leveleket mindig a végéről kezdem,így leghamarabb azzal a névvel találom szemben magam akitől kaptam az adott levelet...Ám most a név,szíven szúrt..Amanda..Te jó ég! Fejemet még jobban a papírba temettem,és immár a tetejétől olvastam. Legelső mondatban ez állt: "Amanda Spick végrendelete". A hevesen verő szívem összeszorult. 
"Drága Szerelmem" 

Tudom,most fájó szívvel olvasod ezeket a sorokat,és eszedbe jutnak azok az emlékek amiken ketten,kéz a kézben mentünk át. Kérlek,olvasd el végig a levelemet,és gondolj arra hogy amikor ezeket a mondatokat olvasod,én már oda fentről szemlélem a világot. Emlékszem,mindig is vonzónak,és egy rendkívül intelligens srácnak gondoltalak. Amikor a vonzalom kölcsönös lett,úgy éreztem hogy megtaláltam a páromat,pedig csak 16 évesek voltunk..fiatalok,fiatalok és ostobák,akik egy üres szoba kellős közepén szeretkeztek...A búcsúzás soha nem tartozott a "Megoldom" kategóriámba...így volt ez akkor is amikor szó nélkül elhagytalak...a pletykákból visszahallva,nem,nem volt más rajtad kívül..nem csaltalak meg,és nem is szerettem ki belőled...szimplán nem akartam tönkre tenni az életed..de most,hogy az utolsó levelemet írom,szeretném ha megtudnád a tényleges okát a menekülésemnek...Biztosan emlékszel,amikor egy esős napon,bőrig ázva rontottunk be a szüleid házába..ahol csak mi ketten voltunk...elvilegben...mert mint később megtudtam reggelre már hárman voltunk...Zayn,azon az estén,amikor először feküdtük le,teherbe ejtettél..Szégyelltem bevallani magamnak is,a szüleimnek is,de legfőképpen neked. Pontosan tudtam mennyire fontos neked a karriered,a jövőd..amibe 16 évesen egy kisbaba nem fért volna bele...Ezért a kislányunkkal a hasamban elköltöztem...olyan messzire,ahol se te,se más nem talált rám...Helena-nak kereszteltem a lányunkat...Most,hogy kiderült már csak napjaim vannak hátra a betegségem miatt,szeretném ha Hel-t Te nevelnéd fel! Nem voltunk soha másra szorulva,de nem szeretném 16 évesen intézetbe adni...égi csapás lenne neki is,és én sem tudnék nyugodt szívvel eltávozni. A továbbiakban csak annyit kérek,hogy viseld gondját a lányunknak,és szeresd lányod ként,hisz te vagy az apja! Tudom,sok neked ez így..sok amit leírtam,és most kételkedve fogod a fejed..de a hír igaz,hogy meggyőződjek még egy DNS tesztet is készítettem,amit a gyámügynél tudsz majd megkeresni...Immáron szeretném elmondani hogy még most is,évekkel később is,tiszta szívemből szeretlek,és sajnálom hogy ennyi csalódást okoztam neked,de kérlek,nagyon kérlek,hogy szeresd úgy Hel-t mint ahogyan engem szerettél...Nem egy kényes lány,tudja mi a dolga,értelmes,de olykor makacs...Azt hiszem...az Apjára ütött!" 

Amanda.