-Harry vagyok!-mosolygott az ajtó másik felén,az idegen. Kinyitottam az ajtónkat, majd hátrébb lépve vártam, hogy belépjen.
-Helena..-bólintottam, majd érdeklődve figyeltem az előttem tornyosuló testet.
-Hel..Ki?-értetlenkedett, majd végig mért.
-Zayn..-böktem fejemmel a szobájuk felé-Az apám.
-Szóval te vagy a lánya.-próbálta feldolgozni azt amit mondtam.
-Okos kisfiú.-simítottam végig arcán majd ingadozó lábakkal indultam összefogni hajamat. A kefe gyorsan simított végig vörös lobboncomon.
-A lányod? Haver.. Ez a csajszi 16.. Te meg 32.. ami azt jelenti hogy..-hallottam oda lentről Harry rekedtes hangját..elsőre elég minden lében kanálnak tűnik..
-Harry..kérlek..a legénybúcsúmra készülünk...ez az egész olyan új még nekem..-válaszolta Zayn,majd egy hangos kulcscsörgésre lettem figyelmes,amiből arra következtettem hogy indulunk. Vállamra vettem a táskámat,és a magassarkúmban bizonytalanul indultam meg a lépcsőn.Oda lent feszültnek tűnt a levegő,kezdtem magam úgy érezni mint egy kívülálló..nem véletlenül..Számomra is felfoghatatlan ami velem történik...2 hete még egy poros,rozoga épületben ültem,amit Otthonnak neveznek..aztán jön a levél,miszerint Londonba költözök...az apámhoz..aki a világ leghíresebb együttesének a volt tagja...gyors ez nekem...
- Szívem! - mosolyodott el Zayn!- Hol jártál? - utalt,hogy egy kicsit elkalandoztak a gondolataim.
- Minden rendben! Induljunk...ha csak nem akarod lekésni a bulid. - veregettem meg a vállát,és kiléptem az ajtón. A ház előtt két sötét kocsi állt,így kevés esélyt adva arra hogy az amúgy is sötét környezetben megtudjam hogy melyik az apám kocsija. Találomra elindultam balra,hisz szimpatikusnak tűnt a nagy,terepjáró szerű kocsi...Zayn hangját hallottam,ahogyan rám szól hogy "Másik irány!" Automatikusan elindultam a másik irányba,és beülve a kocsiba kellemes hegyi légfrissítő illata csapta meg az orromat. Becsaptam az ajtómat,és figyelmesen néztem végig ahogy az apám elindul a kocsi felé,és beül mellém. A motor beindult,és lassan kikanyarodtunk a zajos,és tömött főútra. Az előttem lévő tükörben láttam ahogy hátunk mögött Harry siet utánunk...Kicsit kezdtem feszülten érezni magam a csendben,de amikor megláttam a retró rádiót,azonnal felcsillant a szemem. Végighúztam rajta az ujjaimat,és Zaynre néztem,aki bátorítóan elmosolyodott.
- Szép darab! - szólalt meg.
- Kevés ez a szó rá..-mosolyogtam rá.
- Figyelj,tudom hogy új neked ez az egész..hidd el,nekem is. De kérlek próbáld meg magad jól érezni!
- Meglesz! - mondtam neki,hogy egy kicsit lenyugtassam. Ez az egész olyan abszurd...Hisz ki örülne annak hogy az esküvője előtt megjelenik egy lány,azzal az állítással hogy ő az apja..
- Köszönöm! - kanyarodott le egy utcába,és egy meglehetősen hangos bár előtt leparkolt.
- Egy bár? Egy bárban leszünk? - néztem rá...
- Mi a gondod vele? Ismerősé ez a hely,magyarul ingyen van...-magyarázott.
Nem mintha anyagilag annyira padlón állnál...gondoltam magamban,majd kikászálódtam a kocsiból,és elindultam a bejárat irányába. A hangos zene elsőre kicsit bántotta a fülemet,de beljebb érve hozzászoktak a füleim. Alkalmazkodva a zene ritmusára a lábaimat jobbra-balra mozgattam,és igyekeztem egy szabad asztalt találni. Zayn és Harry mögém lépett,egy eldugott asztal felé mutattak,ahol egy kisebb focicsapatnyi férfi nevetett,és ütögette egymás vállát. Feltételeztem róla hogy egy részük a banda volt tagjai,a többiek pedig szimplán nagyon jó haverok. Lassan indultam meg a hangosan hahotázó asztalhoz,ahol egy hatásszünet következtében mindenki kezet fogott velem. Illedelmesen bemutatkoztam,majd próbáltam nem feltűnő lenni,miszerint a legjobb barátjuk lánya vagyok,aki csak úgy a semmiből felbukkant..Zayn neki látott elmagyarázni élete legrosszabb döntésének következményeit...legalábbis szerintem az volt. Forgolódva néztem szét,jelezve hogy én már unom a sztorit,és valamit sürgősen találjanak ki a szórakoztatásomra,de amint ez a gondolat végig suhant az elmémben,a pult felé pillantottam..Kicsit sötétebb bőrű,sötét hajú srác törölgetett ott a pultnál...Beharapva a szám szélét,elhatároztam hogy nem fogok a sörszagban megrohadni,és én ma beszélni fogok azzal a sráccal. Megfogva az alkoholmentes koktélomat,megigazítottam a ruhámat,és az említett helyhez vettem az irányt. A pultos srác,felém fordítva fejét,egy csábító mosollyal ajándékozott meg..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése