6. Első nagy vita

Belépve Mancsot pillantottam meg, aki kényelmesen feküdt ágyamon.  Fáradtan vettem le magamról ruhámat, majd félre dobtam, s az ágyhoz sétáltam.

Mancs rögtön felkelt, és mellém dörgölőzött. Simogatni kezdtem végül, egyenletes dorombolásától majdnem álomba szenderültem, mikor szemeim kipattantak, s eszembe jutott, ha már pizsamába nem is öltözöm át, de a sminkemet le kell mosnom! Vonakodva lépkedtem fésülködő asztalomig, majd ott bőröndömből elővéve a hozzá szükséges dolgokat, gyorsan eltüntettem arcomról a mázat. Jobban belenéztem az előttem lévő tükörbe,de nem az nézett vissza, mint amire számítottam. Smink nélkül, meglátszott, hogy valami nincs rendben. Az arcom beesett, szemeim karikásak voltak, szám kirepedezett, s körülötte piros volt. Megviselt anyám elvesztése, és apám hirtelen berobbanása életembe. Meg Perrie-é. Hihetetlen! Nem sokáig gondolkodtam, inkább nyugovóra tértem. Az ágy kellemesen puha volt, a takaró és párna pedig meglehetősen vastag, tekintettel Decemberre. Elengedtem egy enyhe mosolyt, mikor megéreztem azt az illatot párnámon, mint Perrien. Szemeim lecsukódtak, de nem sokáig aludhattam, mert halk beszélgetés csapta meg fülem. Úgy hallottam Zayn is haza ért.
-Harry! Állj meg addig a lábadon, míg bezárom az ajtót! Ó hogy az a..-szitkozódott apám. Harry? Mit keres ő itt? Lassan és bizonytalanul bolyongtam el ajtómig, majd ahogy kinyitottam megpillantottam egy dülöngélő fürtös fejű férfit.

-Helena!-szólított meg apám. Felé néztem-Bocs, hogy felkeltettelek.-motyogta, majd barátja hóna alányúlva a kanapéig tántorgott vele.-Oh. Kicsim! Helena felkeltenéd? És amúgy meg... Miért vagy te fehérneműben?-figyelmen kívül hagytam kérdését, és Perrie-hez léptem, majd keltegetni kezdtem őt. Nyöszörögve, de felkelt, végül egy puszit nyoma Zayn arcára szobájukba lépdelt. Én sem tettem mást, ott hagytam szenvedő apámat, és a berúgott barátját. 

*Másnap reggel* 

Bizonyosan sokáig aludtam volna, ha valaki nem kezd el öklendezni a mellettem lévő fürdőben. Köztudottan rossz alvó vagyok, így néha arra is felkelek, mikor Mancs leugrik az ágyról. Felkaptam a bőröndöm legtetején található melegítőt, és felsőt, majd a fürdőbe siettem megnézni ki az. Harry térdelt a WC kagyló előtt, s próbálta magából kiadni a maradékot. Sosem undorodtam az ilyentől, inkább segítségére siettem. Perrie egyik hajpántját fejére tette, majd hátát kezdem simogatni, állítólag ez segít. Fáradtan pillantott fel rám, valószínűleg mondani is szeretett volna valamit, de hívta a kényszer, újra hányni kezdett. Ezt még háromszor ismételte meg, majd felállt.

Szája kissé olyan volt, de látszott, mindjárt összeesik fáradtságában, és rosszullétében. Így megfogtam kezét és a csaphoz húztam őt, majd egy törölközőt bevizezve, megtöröltem arcát. Enyhe félmosoly jelent meg szépen ívelt arcán, majd szemei kezdtek lecsukódni. Nem hagyhattam hogy állva elaludjon, így egy kis vizet öntöttem arcára. Azonnal ,,felkelt" , s valami különleges düh lobbant szemeiben.
-Menj és aludj!-mondtam, és kimentem a konyhába Perriehez. Hallottam lomha lépteit mögöttem.

-Jó reggelt!-mosolygott a szőke. Bólintottam, majd a pultra ülve figyeltem ahogy pakolászik. Pár óra múlva már csak ketten ültünk a nappaliban.. Harry és én, na meg persze Mancs.Zayn és Perrie az esküvő dolgait intézték. Mindketten fáradtan, és nyúzottan. Nem sok idő kellett hozzá, s máris egymásnak dőlve aludtunk, ölünkben macskámmal.